Az Óz Elv Blog

A több éves, 40 000 ember véleményén alapuló Munkahelyi Felelősségi Felmérésünk szerint, csupán a szervezetek 15%-a határozza meg világosan és kommunikálja hatékonyan a Kulcseredményeket, amit a sikerük érdekében el kell érniük. Ezek után nem csoda, hogy a vállalatoknál a nagyobb összetartás és felelősség kialakítása útjában álló legnehezebb akadály az, hogy a Kulcseredményeket nem határozták meg és kommunikálták világosan. A vezetés, végletesen leegyszerűsített formájában, nem más, mint a Kulcseredmények meghatározása.

Minden szervezetnek megvannak a maga szokásai és rigolyái a tervezési folyamattal kapcsolatosan. Néhány szervezet mindent aprólékosan tervez meg, hogy minden lényeges változót a kezében tartson. Mások pedig a lehető legkevesebbet töltik a tervezéssel, hogy maximalizálni tudják a hirtelen változó környezetben a reagálásuk gyorsaságát, míg ismét mások a kettő között megközelítést preferálják.

Így néz ki az innováció kultúrája: A Nestlé állattápszer üzletága egy évvel lerövidítette egy új csomagolási újítás fejlesztési idejét, ami példa nélkül álló az iparágban. Többszörös akadályokkal kűzdve—különböző funkciók közötti korlátok lebontása, az összetartás növelés, új zárófedél tervezése, új gyártóberendezések beüzemelése, nagy menniységű rendelés kezelése, minőségbiztosítás, és a vállalat elosztási rendszerébe integrálni mindent—a részleg huszáros példát mutatott a vállalat többi részének, és a rangot jelentő a Kiválóság Oszlopai Díjat kapták Pat McGinnistől, a Nestlé Purina amerikai társállat üzletágának akkori vezetőjétől.

A legtöbbünk a Felelősségi stílus folyamatos skálájának egyik, vagy másik végpontját preferálja. A skála melyik végpontja áll közelebb hozzád? Miközben keresed a választ, tekintsük át az előnyeit és hátrányait is mindkét oldalnak. A skála egyik végén van a „Korlátozó és kényszerítő”, míg a másikon a „Várjuk ki a végét” stílus van.

Ha cselekvő felelősség nincs rendben, nehéz lesz bármi mást rendbe hozni. Ha a cselekvő felelősséget rosszul alakítjuk ki, az csak az úgynevezett Cselekvő felelősségi paradoxonhoz vezet: egyre kevesebb felelősséget vállalnak az emberek, amikor egyre több felelősségvállalásra akarjuk rábírni őket.